Mi azt hittük, hogy ez a lemez sokkal kevésbé lesz kedvelt, azt mondjuk, az előző ehhez képest jobban fogy egyelőre. Azt tudtuk, hogy a hozzánk hasonló korú embereknek jobban fog tetszeni, de az utolsó lemezek közül vastagon ennek van a legjobb visszhangja a honlapunkra érkezett írások szerint. Nemrég Mike írta a koncertnaplóban, hogy "eddig azt hittem, a Kispál közönsége szereti a rockzenét, de rájöttem, hogy nem". Az új lemez is ezt mutatja, hiszen koránt sincs benne annyi ordító gitár...

Miért alakult így?

Szerintem igazából a Kispálban van a magyarázat. Azok a dalok, amik ezen a lemezen húzósabbak lehettek volna, nem készültek el. Ott vannak ötlet formájában, csak amikor elővettük, nem lett belőlük semmi, nem erőltettük őket. Nem volt ez nagyon tudatos, bár egy idő után, amikor láttam, hogy mi készülődik, az utolsó 2-3 számot direkt húztam egyfajta irányba, és az nem a lassú volt, de szerintem a Kispál megint olyan stádiumában van, amikor nem a riffelős, hanem az érdekes gitározás érdekli.

Az, hogy a lemezt magatok vettétek fel, már az elején is koncepció volt?

Már régóta tervezzük ezt, de most vásároltunk olyan mikrofonokat, amikkel úgy vehettünk fel számokat, hogy már a lemezre is használható sávok kerülnek. A lemez így gyakorlatilag próbaszituációkban meg ilyen helyeken jött létre, és a végén úgy hagytuk. Van persze egy csomó hangzásbeli kompromisszum, az énekek egy részét például egyedül vettem fel a próbahelyünkön, én nyomkodtam a gombot, és néha belehallatszik, hogy lehajolok, ilyenek, de most a zene javára döntöttünk. Abban nem voltunk biztosak egészen az utolsó pillanatig, hogy a végén kell-e stúdióba mennünk vagy sem? De végül azt mondtuk, tavasszal nem akarunk lemezt csinálni, és a zenekar úgy szavazott, akkor legyen most.

Elég gyorsan jönnek egymás után a lemezeitek...

Szorgalmas zenekar vagyunk. Illetve amikor a popzene született az '50-es, '60-as, '70-es években a világban tök természetes volt, hogy egy zenekartól minden évben kijön egy lemez. Az, hogy a nemzetközi sztenderd úgy alakult, hogy egy komoly, mondjuk úgy: stadionrock-zenekar 3-4 évente prezentál egy lemezt, az nyilván azért van, mert ennyi idő kell, hogy végigturnézzák a világot, és utána takarítsanak. De minket ez annyira nem kell, hogy zavarjon, mert túl kicsi a piac. Azt, hogy milyen gyorsan csinálunk lemezt, gyakorlatilag csak a szövegek határozzák meg. A zenekarnak olyan sok ötlete van most is, hogy kompozíciók vagy zenei ötletek szempontjából akár fél év múlva is képesek lennénk új lemezt csinálni.

Van egy szám a lemezen, ami nincs feltüntetve a borítón. Mi ez?

A St.James Infirmary Blues. A Csík Janinak egy nagy kedvence, és nekik már az előző lemezükön is előfordul egy-két kísérlet, ahol a dzsesszt vagy a tradicionálisabb afrikai ritmusokat próbálják összebékíteni a magyar folkzenében szokásos hangszereléssel, amitől aztán kap egy kvázi magyaros ízt. Úgyhogy írtam ezt a szöveget neki, aztán kitaláltam, hogy a lemez elejére jó lenne. Egyszer lementünk hozzá Kecskemétre, és egy tükrös, aerobikos tornateremben felvettük. Volt rá tizenöt percünk, két óra között mentünk be, a nők már toporzékoltak kint az előcsarnokban. Ebből a szempontból ez egy nagyon kedves lemez, mert nem a stúdió négy fala fog eszünkbe jutni róla, hanem a rengeteg sztori, ahogy készült.

És hogy került be még egy számba?

A WC-n sírni-ben volt egy középrész, amihez írtam vagy hat szöveget, de egyik sem tetszett. Pedig a számot én írtam, szeretem is, de ennél a résznél mindig azt gondoltam, "de jó lenne túllenni rajta!", aztán kitaláltam, hogy ezt fogom ráénekelni. És akkor mindenki mondta, hogy nem fog felmenni rá, de én tudtam, hogy igen. Ebben jó vagyok különben, olyan vagyok, mint egy DJ, tudod, össze nem illő részeket pakolok össze.

Miket hallgatsz mostanában?

Igazából olyan nagyon izgalmas gitárpop zenekarokra mostanság nem akadtam rá, amik mennek, azok idézőjeles stílusgyakorlatok a '80-as évekből, de még tényleg a Franz Ferdinand a legjobb közülük. Vagy például tetszik a 22-20's meg a Hives, az Interpol viszont egyáltalán nem. Azok a naprakész tanácsadóim sem találtak nekem olyan zenekarokat, amelyeket nagyon szeretnék, bár van azért egy-kettő, amit még meg kell hallgatnom. Mondjuk az új Nick Cave-lemez baromi jó!

Magyarok?

Játszott előttünk Pécsett a Kaukázus, azt ismered? Az oldalukról le lehet tölteni a lemezüket, de nem is az a jó, mert ott túl sok drum'n'bass van meg korszerűség, viszont az előtte lévő demó kiváló. Van rajta 3-4 sláger... csendes, ülős koncert után néha szoktunk DJ-zni, és mondjuk Mezőtúron ötször le kellett játszani... A Pannoniával játszottunk nyáron egyszer-kétszer együtt, az nagyszerű! Hihetetlenül dolgoznak, és koncerteken nagyon működik. Lemezen nem tudom, milyen, én egy idő után elfáradok ettől a ska zenétől, de Magyarországon messze ők a legjobbak. Most csináltunk egyébként egy számot az Éjjeli lámpából. Próbán megcsináltuk viccből, és kiderült: kurva jó játszani. Mi van még? Például a 30Y-nak csináltunk egy lemezt, mármint a cuccunkon felvettünk nekik három koncertet. Jó sound-ú zenekar, slágeres, de nem tartom annyira önállónak, viszont van három új számuk, aminél nagyon eltaláltak valamit. Ezért azt gondolom, ez a lemez még nem lesz százas, de ha ezt tudják folytatni, akkor az egy nagyon komoly ígéret.

Mik a közeljövő tervei?

Év végéig meg akarjuk csinálni a csendes, ülős koncertekre a lassabb számokat is, aztán leállunk három hónapra. '95 eleje óta nem álltunk le, maximum 2-3 hétre. Persze, mindenki csinálni fog valamit, de nem Kispált.

Hanem?

Senki nem tudja. Mondjuk úgy, hogy most nekiállunk a régóta tervezett projektzenekarunknak. Lehet, hogy lesz énekesnő, meg benne van egy olyan dolog, ami külföldön is kompatibilisebb lehet esetleg, a fejemben van egy kép, de végül nem tudom, mi lesz.