- Elégséges, hogy szakmailag rendben van. De az igazán jó koncerten vannak olyan flashek vagy pontok, amelyeket nem indokol sem a szakmaiság, sem a közönség reakciója.

- Egyik Gödör klubos bulitokon azt mondtad az Én szeretlek téged című albumról, hogy az a legszebb. Miért ?

- Kedves és emberbarát - már amennyire lehet.

- Rengeteg koncert van a hátatok mögött. A hatalmas embertömeg láttán biztos nem az jut eszedbe, hogy a munkahelyemre jöttem. Mégis lehet a turnézást úgy csinálni, hogy megmaradjon a zenélés öröme?

- Egy módszer van rá: az ember mindig elfelejti, hogy milyen jó zenész. Nem is vagyok jó zenész.

- Miért mondod ezt?

- Előfordul, hogy elfelejtem, hogyan is van ez az egész. Autodidakta zenész vagyok, aki nem a szakmának zenél.

- A jó improvizációs készség nem fontos ismérve a jó muzsikusnak?

- Nem tudom. Van színpadi rutin, ami segít abban, hogy lejátsszuk a számainkat. Az, hogy sok ember előtt még mindig vállalhatóak legyünk, magamnak, magunknak ez még mindig furcsa kötéltánc. Olyan játék, amiben nem tudod, hol van a határ.

- Mi volt az elsődleges célja a PANKK nevű, hazai zenészeket támogató kormányprogram létrehozásának, és milyen előrelépések történtek ennek érdekében?

- Utánanéztünk, hogyan működik Európa más országaiban a könnyűzene támogatása. Mindezt kis lobbizással eljuttattuk az illetékes "elvtársak" fülébe. Talán éppen olyan kulturális vezetés idején tettük ezt, amelynek tagjai - talán generációs okok miatt, vagy talán, mert volt affinitásuk ehhez a műfajhoz - fölvállalták. Lehet, hogy csak azért, hogy szavazatokat szerezzenek, de igazából ez engem ilyen szempontból egyáltalán nem érdekel. Azt gondolom, már nagyon régóta érett, hogy valamilyen módon a könnyűzenei kultúra, legalábbis annak a legtömegesebb utánpótlása olyan lehetőséget kapjon, hogy azt érezze, van miért tovább próbálkozna.

- Készül az új Jancsó-film. Folytatódik a hagyomány, ismét részt veszel a munkában?

- Nem kerestek meg, tehát valószínűleg nem. Persze örülnék, ha megint együtt dolgozhatnánk, hiszen Miki bácsi utolsó öt filmjében benne voltam. Miki bácsi van olyan izgalmas személyiség, aki úgy próbál megújulni, hogy keres új szócsöveket magának, hogy elmondják, amit ő lát. Erről jut eszembe, most vagyok egy filmben kvázi főszereplő.

- Mesélj!

- A Közgáz Vizuális Brigád forgat Pálos György rendezésében. Valószínűleg ez lesz az első és egyben az utolsó filmszerepem.

- Úgy tudom, elkészült az új lemezanyag körülbelül 70 százaléka, ehhez női hangot keresel.

- Ez nem egy teljes lemez anyag, csupán 4-5 szám, amit annak idején filmzenei felkérésre írtunk. Ennek 7-8 éve. Nem nagyon a keresésben, hanem inkább a találásban bízunk. De ez érdekes dolog, mert létrehoztam egy másik zenekart, amiben én gitározok. A legnagyobb baja az, hogy olyan értelemben hasonlít a Kispálhoz, hogy én énekelek benne. Így megint felvetődött, hogy keresünk valakit, aki énekel helyettem...

- Lovasi Andrásnak van lámpaláza?

- Sosem voltam igazán lámpalázas, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem remeg meg a lábam, ha kiállok olyan nagy színpadra, mint amelyen a Sziget Fesztiválé. Izgalmam abban nyilvánul meg, hogy olykor elfelejtem a dalok szövegét.

- Mi áll hozzád közelebb: a kis klubos fellépés vagy a nagyszínpados őrület?

- Mindegyik más. A nagy jót tesz az ember hiúságának. De nagyon érdekes kérdés, hogy ami a klubban működik, megállja-e a helyét nagy színpadon. Van egy csomó olyan zenekar, amelyik a klubban hiba nélkül legurul, és ha a nagy színpadra fölrakod, meghal.

- Az olyan dalokkal, amelyek komoly levegőtechnikát és felkészültséget igényelnek, mit kezdesz? Tudatosan készülsz, vagy lesz ami lesz majd kijön valahogy?

- Minden számot, aminek még nincs meg a technikája - hogy hol veszed a levegőt, nem tudod a szöveget - nehéz játszani. Ezt meg kell tanulni. Stúdióban sokkal egyszerűbb, mert ha elénekelsz egy versszakot, lehet azt mondani, hogy köszi, elég, most elfáradtam, veszek egy kis levegőt, és aztán eléneklem a refrént. Ezt viszont koncerten nem lehet megcsinálni. Rengeteg olyan számunk van, például a Zsákmányállat, amelyen egy évig dolgoztunk, hogy koncerten is el tudjuk játszani.

- Nagyon utálod a sajtót?

- Ki szereti? Mondok inkább egy történetet. Amikor indult a zenekar a 90-es évek elején, és elhívtak egy interjúra, szívesen mentem. Azt gondoltam, hogy izgalmas dolog, az ember beszél arról, amit szeret, meg ami a munkája. Később rájöttem, igazából senki nem kíváncsi erre. Most már csak azokat a felkéréseket fogadom el, amelyek vagy azért fontosak, mert a zenekarra kíváncsiak, és ilyen értelemben PR nekünk, vagy azért vállalom el, mert azt sejtem arról, aki kérdez, hogy élvezni fogom a beszélgetést. Vagyis szelektálok, így az embernek lesz egyfajta respektje. De nem vagyok hisztis csávó, csak kényelmes vagyok.