A szerelem egy vadállat. Nagyon veszélyes, sőt életveszélyes vadállat… Félj, nehogy rád találjon! Ha rád talált, véged! Most azt kérdezed, h miért!? Nos, ha ezt neked kérdezni kell, az már régen rossz… Miért? Mert nem ismered, bármikor megtámadhat. Na, de amiért én ilyen fantasztikusan jólelkű lélek vagyok, elmesélem a tapasztalataim…A múlt héten ugyanis én is a csapdájába estem. De utána ezt el ne mondd senkinek, mert még valaki regényt ír belőle, és egy csomó pénzt lekaszál! Szóval, nem árulod el senkinek? Ígérd meg! Jó, így jó…

Egyetlenegy külső tulajdonságáról lehet felismerni: láthatatlan. Azt mondod, h erről nem lehet felismerni!? Hát jó, lehet, hogy igazad van… Akkor mondok mást: lesből támad…

Állandóan készenlétbe kell állnod, talpig felfegyverkezve - nem pisztollyal, te butus, tapasztalatokkal! Védett állat! Ja, hogy miért? Hát azt nem tudom…- Akkor támad, mikor a legkevésbé számítasz rá! Mindig számítani kell rá… Ha netán elfelejtenéd, én szóltam…

Keresi a hétköznapi eseteket. Például hétfő reggel nyolckor mész a boltba, amiért édesanyádnak fél órát kellett könyörögnie, utána, mikor Internet-megvonással fenyegetőzött, kénytelen voltál lemenni. Szóval ott tartottam, h mész a boltba: egy liter tej, 1 kiló rozskenyér, 1 üveg folyékony szappan… Beérsz a boltba, az eladó (aki szerinted a világ leghelyesebb fiúja vagy lánya, ahogy tetszik…) feltesz egy számára rendkívül egyszerűnek tűnő kérdést: ”Mit parancsolsz?” (Úristen! Rám nézett! Biztos tetszem neki…-gondolod magadban…) Ránézel, összeszorul a gyomrod, elkezd 120-szal verni a szíved, kipirosodsz, mint a cékla, mikor megérik, remegsz, mint anyád tavalyi kocsonyája, akkor… Szóval lecsapott az a vadállat, a szerelem. (Pedig mondtam, hogy vigyázz!) Az eladó felteszi még egyszer a kérdést: ”Mit parancsolsz?” Te ránézel a bambitekinteteddel, és azt mondod: ”TÉGED!” Vagyis mondanád, ha lenne hangod…(Még jó, hogy nincs…) A boltos kezd kijönni a béketűrésből, kivörösödik, golyózik a szeme. De azért újra megkérdezi: „Mit szeretnél?” Te csak bámulsz rá. Egy idős néni háromszor is megbök, hogy haladj már, mert vennie kell 20 dkg párizsit a cicáinak. Te észbe kapsz: „Kérek egy… öööö… ja megvan… 1 liter savanyú tejet… 1 db folyékony kenyér…3 csomag homogénezett cukor…1 kg rozsszappan. Az eladó kidülleszti a melle helyett a szemét. „Ó, hát őt is eltalálta Ámor nyila?”- gondolod magadban. Na, ettől nem kell félned, ugyanis, ha valakit eltalál egy nyíl, ráadásul a szívébe, az menten szörnyethal. Az eladó meg él, mint a hal a vízben. Inkább csak él, mert lehet, hogy az a hal a vízben éppen haldoklik.

A végén még te sem tudod, de valahogyan kijutsz a boltból. Csak ezután jön még a java. Rózsaszínné válik az egész világ. Még a szomszéd bácsi hónaljkutyája is erősen pinkesedik… Anyukád is csodálkozik, hogy átvállalod a bolti bevásárlást. Meg is jegyzi: „Az ÉN lányom!” De mégis a legtöbben azt furcsállják, hogy mindig arról az 52 éves, őszülő, néhol kopasz, erősen hónaljszagú eladó bácsiról áradozol. Végül is ízlések és pofonok…