Angyalok...
Akovács Éva 2005.11.20. 11:53
...vagy iszonyatos mázli?
Egyetlen ismerősöm van, aki nem hisz az angyalokban. Ő az Éva. Mereven elutasít horoszkópot, jóst, és csak nevet az angyalszárnyakon. Egy hete beleszeretett egy aranyszínű autóba. Kölcsönkért annyi pénzt, amennyit még nem költött el egyszerre, és megvette. A szombatot azzal töltötte, amivel szokta: elvitte a szelektív hulladékgyűjtőbe a család szemetét. Leparkolt a konténer előtt, kezdte a megfelelő kukába dobálni a dolgokat, amikor egy öregúr felkiáltott: „Kisasszony, gurul a kocsija!” Éva hátranézve a következőt látta: az aranyszínű lassan, de egész határozottan halad a szakadék felé. Utánavetette magát, rohant, benyúlt a letekert ablakon, erejét megfeszítve próbálta maradásra bírni az autót. Az viszont menni akart, megrészegülve, hogy senki sincs a kormánynál, szilajul tovább rohant. Éva elesett, a földön fekve zokogott, amikor a férfi odaért. –Fel tud állni? -kérdezte. –Igen, de nem akarok-szorította arcát makacsul a fűbe. Nem bírta volna elviselni a kocsi látványát, ahogy a szakadékban darabjaira törve hever. Aztán lassan felpillantott. Az aranyszínű ott csillogott egy nyírfa alatt. A fa megfogta, alig lett rajta egy kis horpadás. Mondtam Évának, hogy vigyázott rá az őrangyala, erre ő csak mosolygott. Úgy látszik egyeseknek még a csoda sem elég.
|