Hát, már hogyne lenne! Teljesen pontos, szépen kidolgozott edzéstervem van. Az első nap szerencsére nem túl nehéz, csupán félórás kocogásból áll. Ezt konkrétan tudom, mert itt ragadtam le. Nagyjából három éve, amikor a tervet kidolgoztam.

            Mert a fél óra persze meg se kottyanna, de a járulékos dolgok megnehezítik, hogy a tudományosan felépített edzés első fokára lépjek. Első akadály, hogy miben fussak. Mert, ugye, sem a vászoncipő, sem pedig a konditeremben használt cipő nem alkalmas erre. Más lapos sarkúm pedig nincs. Mániákus magas sarkúban járó vagyok.

            Vettem cipőt. Akkor elromlott az idő. Zuhogó esőben sem kezdhetem el a tervet. Aztán kisütött a nap. De nagyon forrón. Ezt. Ugye, nem kell elmagyaráznom, hogy miért nem jó. Még elvenné örökre a kedvem, ha kánikulában futnám le az első harminc percet. Aztán meg felásták az utat a környéken. Kihagyhatatlan sorozat ment a tévében. Anyám pont felhívott. Én hívtam fel anyámat. Szóval kivédhetetlen dolgok jöttek közbe minden nap hatkor. Ja, nem említettem? A terv szerint mindennap hatkor kell futnom. A rendszeresség nagyon fontos. Szóval ma kezdem. A tervem szerint.